Cím: A fehérkerítéses élet előtt
Szerző: Nekrato
Kategória: Roadhouse,
Ajánló: Ismerjük a Winchesterek életében ezt: fehér kerítés, meg zöld fű. Lisáék előtt

Dean Winchester képtelen elfogadni a gondolatot, hogy testvérét elnyelte a föld. Képtelen elfogadni a gondolatot, hogy a pokol nem öklendezte fel öccsét, hogy az angyalok nem rántották ki őt a sütőből, hogy nincs tovább. Egyedül maradt. Pedig régen szerette a szárnyasokat.

- Dean! Fiam, térj észhez, olyan büdös vagy, mint egy tonhalas szendvics! – Bobby Singer nehézségek árán ugyan, de kiszabadította az ominózus Eristoff vodkát a fiatalabbik vadász fogságából. A szag valójában még az előző áldozat nyoma, valami finn eredetű párlaté.
Dean nem reagál. Üveges tekintettel mered maga elé. Nem borult ki még így. Ökölbe szorul keze és a legközelebb eső szekrénybe üt. A szekrény dacosan állja a kemény sorozatot. A vadász ökle azonban megindul a geológiai felaprózódás mintájára, antropológiai formában is. A fájdalmát fizikai formájúvá transzformálja, de ez nem elég. Belül rohad. Pontosan tudja ő is. Ő tulajdonképpen a pite, amit mindig kért öccsétől. A pite, ha megromlik, savanyú lesz.
- Ma a rohadt élet van? – Szemrehányóan néz Bobbyra.
A fiúnak csak most tűnik fel, hogy nincsenek egyedül.
- Mi van nem látott még részeg pasit? – Löki oda az ismeretlen nőnek. Bobby megrázza a fejét, majd elsiet. Egy vödör hideg vízzel tér vissza, majd a természet ajándékát adományozza a betépett Winches-ternek. A hidegzuhany mindig kiábrándítólag hat.
- A rohadtba!– Kettőt pislog, majd lehiggad. Lecsúszik a fal tövébe. Olybá tűnik, mintha megbomolna, szigorúan rendezett molekuláris szerkezete, folyik mindenfelé, mint az olvasztott vas a kohóban.
Néhány pillanatig csend. Ez nem a háború utáni véráztatta csend. Ez az üres feketeség, mélységes csendje. Mi értelme volt az apokalipszist megállítani, ha ezért cserébe saját öccsét kellett eladnia? Igen. Így érzi. A szaros világbékéért eladta az öccsét. Muszáj tennie valamit. Vérében minden egyes vörös vérsejt fellázad, és ezerrel száguldozik kétsávos véredényeiben. Tennie kell valamit. Mennie kell. A tenni akarás egészen az utolsó sejtig belé mart, semlegesíteni kell. Illúzióba kell burkolóznia, a látszatot fent kell tartania, elsősorban maga előtt. A céltalan semmittevés a legrosszabb. Érzi, minden egyes elmúlt perccel erősödik a benne született vad csoport dobpergése. Baljós dobok, rituálé előtt.
- Elmegyek. – Teátrálisan feltápászkodik, majd minden elspájzolt gyűlöletét energiává alakítva, egymásba akadó lábait megzabolázza, és elrohan a fürdőszobáig.
- Látom. – sóhajt Bobby. – Bocsáss meg a kölyök viselkedése miatt. – fordul Pamela egyik barátnő-jéhez a házigazda. Megőszült, megtört tekintetű ember nézett vissza rá a tükörből.
- Rossz úton jár – csóválja a fejét Tatyjana, a vodka eredeti tulajdonosa. Kártyákat vet maga elé, 72 laposat. Egy bonyolult modellben rakja ki őket. A kereszt kirakásához 10 lapot használ.
Amint lefekteti az utolsó lapot is, megjelenik egy valamivel tisztább kinézetű férfiú, mint annak előtte. Dean lezuhanyozott, átvedlett. Szeme villog, teste izzik.
- Dean, veszély leselkedik rád – fátyolos hang érkezik valahonnan a tér másik feléből.
- Vadász vagyok – próbálkozik félszeg mosolyával, de amióta testvére eltávozott, nem dolgoztatta meg egyetlen arcizmát sem komolyabban. Ezt a figyelmeztetés pedig egyenesen viccesnek találta.
- Nem. Most részeg vagy – világosítja fel Bobby.
- Bobby. Emlékeztetnélek rá, hogy nagyobb vagyok, erősebb vagyok…
- Viszont alattam nem forog a föld – figyelmezteti Bobby az erőviszonyok kiegyenlítettségére.
- Nem vagyok már gyerek – dobbant egyet a lábával.
- Nekem az maradsz.
Dean lekapja a felújított UAZ terepjáró kulcsait és leküzdve fájdalmait, kisétál az ajtón.
- Hagyod elmenni? – Tatyjana megdöbbentnek látszik.
- Persze, hogy hagyom. … Van nyomkövető, meg lehallgató az összes működő autóban. Ez a dinka újabban minden alkalmat kihasznál, hogy kinyírassa magát, a lehető legváltozatosabb módokat használva.

A romkocsma ugyanolyan tucat hely volt, mint bármelyik másik az államokban, ahová betértek. Mindenféle lény leledzett ott természetesen, nők, vámpírok, megint nők, hableányok. Hableányok. Egy hosszú barna hajú nő leszólította Deant. Olyan volt, mint Lisa.

This entry was posted on szerda, június 29th, 2011 at 12:00 and is filed under Nekrato, Roadhouse. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.