Cím: Veszély
Szerző: PetiteEwee
Kategória: Roadhouse
Korhatár: 12
Rövid (1-2 mondatos) ajánló: Új élet, új ellenség, új harcok. Mi vár Dean-re azon túl, hogy meg kell birkóznia Sam elvesztésével?
Egy pár kopogó vörös magas sarkú vágtat át az aluljárón, mely üresen visszhangzik a szigorú léptek hangja alatt. A cipők fölött fekete leggings kúszik felfelé a formás vádlikon, elhagyva a térdeket, folytatva útját a combokon. A fekete rövid bőrkabát alól felvillanó baige színű, fodros, hosszított tunika lengedezik. Millfleurs mintás sál tornyosul a nyak körül, tompítva a láncfülbevaló csapódásait. Gesztenyebarna, hullámos hajzuhatag omlik gyengéden a vállakra, cirógatva a lapockacsontot. Hatalmas barna szemek melegségét a fekete tusvonal mellett a hosszú, fekete pillák keretezik. A kerek bronzbarna arc középpontjában mégis a telt, vérvörös ajkak állnak.
Lilly Anne Caine pár hónapja csupán egy átlagos végzős egyetemista volt, aki imádta a családját, a barátait, az egyházi kórus vezető tagja, a gyerekek megszállottja, kitűnő, minta tanuló. Néhány hónapja még önmaga volt. Mára azonban… Saját testének fogja.
Az egész homályos volt. Hazaérve az iskolából, épp a mosnivaló edények tisztára suvickolásának akart neki állni, amikor egy ismeretlen nő ragadta meg hátulról és minden fekete lett. A következő emléke, hogy egy székhez kötözve ül miközben a nő idegen nyelven – talán olasz vagy esetleg latin – valami gyűrűhöz beszélt. Miután végzett a halandzsával, feltuszakolta az antik gyűrűt Lilly mutató ujjára, majd vérfagyasztó sikolyt hallott, egy hatalmas fekete füstöt látott kihömpölyögni a nőből, ami, miután kinn volt, úgy döntött, lepréseli magát a rémült lány torkán. Két hónapja nem ura önmagának. Látta a szörnyűségeket, amit a teste művelt – a kínzásokat, a gyilkosságokat – de hiába erőlködött, nem tudott semmit tenni, hogy megállítsa. Semmi közöst nem talált az áldozatok között, – az egyik fiatal barna férfi, a másik csinos, vörös nő – kivéve egyet. Egyetlen mondatot, ami mindig elhangzott:
„ Hol van Dean Winchester?”
Dean Winchester. Bár a testét nem irányíthatta, a gondolatai még mindig az ő akaratának engedelmeskedtek. Szerette a krimiket, melyek jótékony hatása sikerrel beindította a fantáziáját. Biztos valami kormány titok, amit egy winchesteren tárolnak és csak a beavatottak tudják, hogy A DEAN ezt jelenti. Vagy egy eltűnt hulla, akit a maffia gyilkolt meg és bizonyítékként felhasználható lenne, ezért kell megsemmisíteni. Képtelenebbnél képtelenebb variációkat gyártott, mikor egy harmincas évei elején járó, minden lehetséges helyről vérző nő hangos sikítása kizökkentette.
- Lisa. Lisa Braeden.
- Ki az a Lisa Braeden?
- Valami nő, aki befogadta az öccse halála után. Azt hallottam, már felhagyott a vadászattal. – Lilly karja megragadta a nő torkát. Érezte a gégecsövét és azt is hogy ropogtatja. – Nor-nor-má-lis é-le, éle-tet él.
- He, Dean Winchester és a kertváros! Kérlek Nell, azt hittem ennél szorosabb a barátságunk! – mondta szarkasztikusan és elengedte a nő torkát. Hirtelen Lilly egy vadász kést érzett a kezei között, majd a lendülettel, ahogy felvette, belevágta a kést a nő alkarjába. –. Hihetőbb dolgot is kitalálhattál volna. Nell fájdalmasan ordított.
- Ez az igazság. Esküszöm. Kiszállt! – zihálta és érezte ahogy a vadászkés kitépődik a karjából és a fájdalom végig fut minden porcikáján – ha felhívod, megérted!
Lilly fogta a telefont és tárcsázott. Valóban hangposta kapcsolt.
„Hívd Bobby Singer-t. A száma 55…”
- Talán… Kizárt… – dünnyögött magában – de mindig is imádtam az almás pitét sütögető háziasszonyokat. Egy próbát megér.
Majd széles vigyorral az arcán a megkötözött nőhöz fordult.
- Nagy segítség voltál, látod tudsz te ha akarsz. De … – kést nézegetve – sajnos… már várnak a pokolban. Jó utat Cornellia! – s elvágta Nell torkát.
- Kertváros. Tiszta közhely.
Sarkon fordult, elvette az asztalról Nell tűzpiros musztángjának kulcsát. Kisétált a lakásból egyenesen a saját autójáig, amivel a musztáng mellett parkolt le. Fogta a kést és kilyukasztotta a saját tankját, majd beszállt és egyenesen Nell házába hajtott vele. Nyugodtan kitipegett a musztánghoz, beszállt, rágyújtott egy szál cigire végül az égő öngyújtót a kocsijából kiömlött olajra dobta. Gázt adott és elhajtott. A messzi távolból még hallatszódott a robbanás zaja, amit a kocsiban dübörgő zene eltompított.
Annabeth Coware tizenhatodik század közepén élt. Egyszerű boldog életről, családról, gyerekekről ábrándozott. Egy nap azonban minden álma szerte foszlott, mikor két erős kar megragadta hátulról, leteperte a földre, megerőszakolta, majd brutálisan meggyilkolta. Ott szerepelt minden hirdetményen. Nem tudta mi történik, csak arra lett figyelmes, hogy senki ne látja őt, semmi veszik és mindenki múlt időben beszél róla. Mintha…még csak 16 éves, az nem lehet!
- Oh, de igen! Halott vagy!
Épp egy régi fényképet nézegetett a családjáról amikor egy öltönyös, vörös szemű férfi lépett mellé. Annabeth enyhe gúnyt érzett a szavai mögött.
- Meghaltál. Szellem vagy, törődj bele.
- Az nem lehet én még csak…
- Fiatal vagyok a halálhoz – utánozva kétségbeesett arcát, elvékonyodó hangját – ugorjunk az izgis részhez ha kérhetem. Még van öt szellemem rajtad kívül és három kereszteződésem, szóval elfoglalt vagyok. A lényeg: te meghaltál, valami őrült nem foglalkozott a te kis pirinyó lelked álmaival és levette tőled. És a ráadás, most jövök a tárgyalásról, felmentették. Választhatsz.
Kóborolsz a nagyvilágba, siratod az ellopott életedet, néha ijesztgeted az embereket és előbb-utóbb egy vadász végez veled. Vagy…
- Nem akarom tudni, hagyjál békén, tágulj innen!
Miután elküldte a démont, Annabeth a következő heteket az ágyon töltötte bámulva maga elé. Végül megtört. Újra és újra a halála órája játszódott le előtte és a bánat indulatos haraggá változott.
- Itt vagyok mondd mi a VAGY!
- Tudtam én, hogy számíthatok rád – somolygott a lány háta mögül a vörös szemű – Ott tartottunk, hogy vagy… VAGY velem jöhetsz, ahol megtanulod – közelebb húzódott Annabeth-hez, suttogni kezdett, egyenesen a fülébe – hogy légy hatalmas, hogy öld meg azt a patkányt, aki miatt most itt beszélgetünk.
- Hová kéne mennem?
- Hova más hova? Hát a POKOLBA!
Annabeth hezitált. Ezt a férfi is jól látta, de szerencséjére tudta a módját, hogy is kell ezt csinálni:
- Ha velem jössz, ÚJRA ÉLHETSZ!
- Hogyan?
- Hogyan, hogyan?? Meg van a módja, de az most csak részlet kérdés. A lényeg, hogy jobb lesz neked.
- De én…
- Jaj, mit te már. Igen vagy nem??
- Én…
- Tik-tak… igen vagy nem?
- És ha…
- Ne szórakozz velem. Igen vagy nem. Válassz!
- Áll az alku! – sikította olyan elkeseredetten mint még soha.
Ám a pokol közel sem olyan tartogatott új életet Annabeth-nek. Az egyetlen, amit megtanult, hogyan öljön, kínozzon lelkeket és démonokat. Ahogy visszaemlékezett, egyszer-egyszer régi életére, milyen volt embernek lenni, felfordult a gyomra. Nagyon is tetszik neki ez a szerepkör. Miután démon lett, első dolga volt, hogy meglátogassa gyilkosát. Egy héten át kínozta különbözőbb módszerekkel. A férfi már a második nap után könyörgött, ölje meg, mire Annabeth érdesen felkacagott és közölte még nem végzett vele. Minden elképzelhetőt kipróbált rajta, amiről valaha is hallott. Mivel a kínzás mesterévé vált jól tudta a sorrendet, nehogy véletlenül a „páciens” idő előtt meghaljon.
Annabeth Coware-t a pokolban már csak Anisaként ismerték, mint a legrafináltabb, legaljasabb, legkegyetlenebb démonok egyike, a pokol legjobb bérgyilkosa, a démon, aki megszállta Lilly Caine-t, a démon, akit Dean Winchesterre küldtek.
Leave a Reply